A szülői áldás eredete a szülők nagy méltósága
Úgy az Ó- mint az Újszövetségben a szülői méltóságot királyi papságnak hívják. Ahogy a papoknak joguk van megáldani a hívőket, úgy a szülőknek is megvan a joguk, hogy a gyermekeiket megáldják. A szülők gyermekeikkel szemben Isten helyére lépnek; ebből a méltóságból magától ered a hatalom, hogy megáldják a gyermekeiket. Minél közelebb áll valaki Istenhez a méltóságának köszönhetően, annál nagyobb joga van a meghallgatásra. Hogyan is lehetne olyan nagy méltóság mellett, mint a szülőké, hogy áldásuk, ami Isten áldása, ne hasson? *
A keresztény szülőknek abban a pillanatban adtak egy állandóan pezsgő áldásforrást, amikor igent mondtak egymásnak és befogadták a házasság szentségét. A szentség befogadásakor a pap, mint Isten helytartója, a jegyesek kezére teszi a megszentelt stólát, megszórja szenteltvízzel és megáldja őket. A házaspár ezáltal bizonyos értelemben megkapta azt a hatalmat, hogy megáldja azokat a gyerekeket, akiket az Úr fog nekik ajándékozni. Ebből az egész házasságot átható gazdag áldáskészletből merítenek a szülői kezek, ahányszor csak imádkozva és áldva megemelik őket és áldást osztanak gyermekeik testére és lelkére.*
Adjuk tehát tovább az isteni áldásözönt amíg csak tudjuk, folyamatos gazdagságban gyermekeink szívébe.
Egy gyermek, akit szülei megáldottak, azt Isten is megáldotta. Soha nem fogja elfelejteni életében az áldó szülői kezeket.
Keresztény szülők, gyakorolják gyakran azt a hatalmat, ami kezeikben nyugszik!
Áldják meg gyermekeiket, ha reggelente elhagyják a házat és esténként lefekvés előtt.
Áldják meg gyermekeiket, ha elutaznak.
Áldják meg gyermekeiket fontos döntések és események előtt.
Áldják meg gyermekeiket, ha letértek a hit útjáról. Akkor is, ha évekbe telik. A szülők szakadatlan áldása egy nap biztos, hogy meghozza gyümölcsét és a gyermek életét vissza fogja vezetni a hithez és az erkölcshöz.
Tegyük tehát gyermekeink sorsát az áldásunkon keresztül Isten kezébe. Sziklaszilárdan bízzunk irgalmasságában és segítségében.
Egy régi szólásmondás így tartja:
„A szülők áldása hegyen-völgyön követi a gyermekeiket; felhozza őket a romlás tengere mélyéből, ahová a bűnök és káros szenvedélyek vitték őket.“
* Forrás:
„A keresztény család“ – P. Konstanz Rudigier – 1920 – P. Cyprian Fröhlich O. Cap.