Már a Számok könyvében 6, 22-27 olvashatjuk, hogy Mózes Istentől azt a feladatot kapta, hogy közölje Áronnal és fiaival, hogy hogyan kell papként áldaniuk.
Az Újszövetség óta a pap áldása különösen erőteljes, mivel a pap Krisztus személyében, in ‚persona Christi‘ áld.
Az áldó pap kiterjeszti az isteni Szentséget. Ezért nyissuk ki lelkünket és szenteltessük meg magunkat általa. Minden gyümölcsözővé válhat, amit az áldás a lélekkel tesz. Az áldás hatalmával Krisztus a papoknak megadta azt a hatalmat, hogy kinyissák az isteni szívet és az isteni kegyelmet terjesszék ki az áldás fogadóira.
Az egész emberiség szükségleteit Isten a papi áldással akarja kielégíteni. A papi áldás segítségével megkapják az emberek az erőt és az akaratot, hogy a jót keressék és a rosszat kerüljék. Az áldás megnyitja az isteni könyörületesség zsilipeit, amit mi nem tudunk megérteni. Titok marad. Éppen ezért olyan fontos, hogy ne közömbösen és szórakozottan fogadjuk. Minél áhítatosabban fogadjuk, annál jobban hat testre és lélekre.
Sajnos az egyház áldását túl kevéssé értékelik úgy a papok, mint a világiak és túl ritkán kapják. Pedig a pap áldása Jézus Szent Szívének örök szeretetéből származik.
A papszenteléskor a püspök felkeni a pap kezeit szentelt olajjal és ezt imádkozza:
„Méltóztassál, Uram, fölszentelni és megszentelni ezeket a kezeket e kenet és mi † áldásunk által. Hogy amit ezek megáldanak, megáldassék, amit fölszentelnek, fölszenteltessék és megszenteltessék a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.“
A német nyelvű 18. sz, Benedikcionálé pásztori bevezetője szerint : „A keresztségből fakadóan minden megkeresztelt arra hivatott, hogy áldás legyen és áldást adjon. Minél inkább az Egyház életéhez és szentségeihez tartozik egy áldás, annál inkább a fölszentelt szolgáknak van fenntartva (püspököknek, papoknak, diakónusoknak). A megszentelést vagy felszentelést csak a felszentelt püspökök, vagy olyan áldozópapok végezhetik érvényesen, akiket erre a jog vagy törvényes engedély felhatalmaz.“
Újmisés áldás
Az újmisés áldás a pap első áldásaként nagy tiszteletben van tartva.
Az újmise végén az általános újmisés áldás helyettesíti a szentmise végső áldását. A mise vége után illetve ha a gyülekezeti ünnep következik, a köszönetmondó áhitatkor, az új pap először a jelen levő papoknak és aztán az egész gyülekezetnek megadja egyesével az újmisés áldást. Ráteszi kezét a hívőkre és a szentekre hivatkozva mindenkit egyesével megáld.
Az újmisés áldást kétfajta formában adják: általánosan és személyesen. Az új pap szolgálatának egész első évében adhatja ezt az újmisés áldást. A római-katolikus egyházban VI. Pál pápa minden újmisés papnak megadta azt a lehetőséget, hogy az áldást egyszer pápai áldásként adja meg. Ezáltal a hívő megfelelő beállítottság mellett teljes bűnbocsánatban részesülhet bűneinek időleges büntetése alól. Általában az újmisés pap abban a templomban osztja és alkalmazza a pápai áldás ünnepélyes formáját, ahonnan származik.
A szokásos újmisés áldás így hangzik:
„Újmisés kézfeltételem által és Mária, a boldog szűz, N. szent és minden szent megszólításával áldjon és védjen meg téged a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.“